Interjú a vámpírral

Nemrég fejeztem be Anne Rice fantasztikus regényét, ami a Vámpír Krónikák első része. Ígéretemhez híven írok egy kis összegzést.

Eddig a Kárhozottak Királynőjét, és az Armand, a vámpírt olvastam, tehát nem éppen időrendi sorrendben haladok, de ez szerintem semmit sem vesz el a művek hangulatából.

Nézzük az Interjú a vámpírralt.
Egy kínszenvedés volt. De komolyan.
Jó, jó , nem kell rögtön kiakadni! Nem úgy volt kínszenvedés, mint plö… milyen „vámpíros” történetet is hozhatnék fel példaként… ja, igen. Tvájlájt. :P
Louis állandó szenvedése nem nekem, hanem neki volt kínszenvedés. Bár bizonyos szinten nekem is... Nagyon nehezemre esett vele együtt éreznem. Egyszerűen nem ment. Mondjuk már ember életében sem volt szimpatikus. Állandóan csak szenvedett megállás nélkül, amíg a végén még a szenvedéstől is megvált. Persze ettől még lenyűgöző karakter, csak néha megrugdostam volna. Vagy ráküldtem volna Adam-et, hogy rázzon belé egy kis életet, ha már jelenleg Lestat sem volt rá képes. xD
Szegény Claudiát viszont úgy sajnáltam! A könyvben még durvábban van leírva a sanyarú sorsa, mint ahogy a filmben bemutatták.

Ja, megnéztük pénteken a filmet is! Azt kell mondjam, hogy egész hű könyvadaptáció lett! Persze ezt eddig is tudtam, csak most azért mégis csak jobban össze tudtam őket hasonlítani.
Ami nagyon szembetűnő különbség szerintem, az csupán annyi, hogy a filmnek sokkal pozitívabb a hangulata Lestat irányában. A könyvben viszont semmi kedvelni való nincs Lestat-ban. Ha nem”ismerém”, és csak az Interjú a vámpírralt olvastam volna, Lestat közel sem lenne annyira szimpatikus, mint úgy egyébként.

Ami elvileg még nagy eltérés a filmben, az ugye drága kicsi Armand… Régebben nem értettem, hogy mégis hogyan voltak képesek Banderast Armanddá tenni, de… valójában maga a könyv sem említi, hogy Armand annyira gyerek. Annyit ír csak, hogy fiatal. És hogy szög egyenes hajú. Ezeknek a kritériumoknak pedig Antonio Banderas is megfelel…  Szerintem. :)
Meg persze a vége is eléggé át lett alakítva, de hát mégiscsak kell az amerikaiaknak valami hepiend szerűség…

Jaaa, és a legnagyobb baki a filmben! Claudiát és Madeleine-t kirakták a napra. Na de miért égtek el a ruháik? :P Mindegy, még mindig jobb egy ilyen baki, mintha elcsillogtak volna szépen...

Persze jó néhány részt kihagytak a filmből, de hát az melyik könyvből készült film esetében nincs így?
Nagyok kíváncsi vagyok a remake-re, hogy mit tudnak még összehozni.

Visszatérve a kínszenvedésre. Továbbra is azt vallom, hogy ilyenek az „igazi” vámpírok. Nem csillognak, és Louis is hamar leszokott a patkányvérről. És nem szar szerelmes szenvedés az egész. (Milyen szép alliteráció…) Van benne szerelem, Louis is beleszeret egy haladó leánykába. De ez természetesen csak egy plátói szerelem, és a lány megőrül. Szerintem ez egy tökéletes reakció.  Jó, leállítom magam, mielőtt még ez a bejegyzés is átmenne Tvájlájt fikázásba. xD

Aki teheti, és érdeklik a vámpírok, mindenképpen olvassa el! Alapmű!