Gyöztesek vs. Vesztesek

1. Amikor a győztes követ el hibát, azt mondja: „Hibáztam”, és megtanulja a leckét.
Mikor a vesztes követ el hibát, azt mondja: „Nem az én hibám”, és másokra hárítja a felelősséget.

2. Egy győztes tudja, hogy az ellenségesség a legjobb tanító.
Egy vesztes áldozatnak érzi magát az ellenségesség előtt.

3. Egy győztes tudja, hogy cselekvéseinek eredménye tőle függ.
Egy vesztes a balszerencse létezésében hisz.

4. Egy győztes sokat dolgozik, de sok szabadidőt is teremt saját maga számára.
Egy vesztes mindig „nagyon elfoglalt” személy, akinek még az övéi számára sincs ideje.

5. Egy győztes egyenként száll szembe a kihívásokkal.
A vesztes kitér előlük és nem mer szembeszállni velük.

6. Egy győztes ígéretet tesz, szavát adja és meg is tartja azt.
Egy vesztes ígéreteket tesz, de nem ad semmi biztosítékot, és amikor hibázik, csak igazolásokat keres.

7. Egy győztes azt mondja: „Jó vagyok, és még jobb leszek!”
Egy vesztes azt mondja: „Nem vagyok olyan rossz, mint sokan mások.”

8. Egy győztes MEGHALLGAT, MEGÉRT és VÁLASZOL.
Egy vesztes csupán várakozik, míg rákerül a sor, hogy beszéljen.

9. Egy győztes tiszteli azokat, akik többet tudnak, mint ő és megpróbál tőlük tanulni.
Egy vesztes ellenkezik azokkal, akik többet tudnak, mint ő és csak a hibákat veszi figyelembe.

10. Egy győztes valamivel többért érzi magát felelősnek, mint csupán a munkájáért.
A vesztes nem vállal fel semmit és mindig azt mondja: „Csupán a munkámat végzem.”

11. A győztes azt mondja: „Kell létezzen egy jobb út, hogy megcsináljam!”
A vesztes azt mondja: „Mindig így csináltam!”

12. Egy győztes a megoldásnak egy része. Egy vesztes a problémának egy része.

13. Egy győztes azt veszi figyelembe „hogyan néz ki a fal összességében”.
Egy vesztes a „téglát” veszi figyelembe, amit el kell helyeznie”.

13+1 Egy győztes, mint Te, megosztja ezeket a gondolatokat másokkal!
Egy vesztes önző és csak saját magának tartja meg.

****

Szerintem ez egy fantasztikusan jól összeszedett lista. Nekem azért tetszik különösen, mert azt veszem észre, gyakorlatilag az összes pontál, hogy amikor nem éreztem jól magam a bőrömben régen, akkor tipikusan a vesztes vonásokat képviseltem, most pedig... Úgy állok a dolgokhoz, mint a győztes típus. Győztesnek is érzem magam! :D

A rajongás pszichológiája

Ez egy igen érdekes cikk... Szerintem megéri elolvasni.
Nem értek minden mondatával egyet, de alapvetően az egész a helyén van.
forrás: hotdog.hu

A kamaszok a média leglelkesebb fogyasztói, ráadásul éppen abban a korban járnak, amikor felnőtt életük kezdetén a legnagyobb szükségük van követendő példákra. Segítségre vágynak, hogy könnyebben meg tudjanak birkózni a fiatalság lelki problémáival. Kapcsolatra éheznek valakivel, akit önmaguknál erősebbnek, sikeresebbnek, magabiztosabbnak éreznek. Ez önmagában természetes és egészséges, csakhogy a mai, média által utalt világban a fiatalok minden korábbinál kiszolgáltatottabbá válnak a potenciálisan káros, veszélyes hatásokra.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 10-17 éves fiatalok is érzékenyen reagálnak a sztárkultuszra: viselkedési modelleket minden korcsoportban a tévében keresnek. Legerősebben a legfiatalabb, 10-11 éves korosztálynál jelentkezik a hatás. Ezzel önmagában nincs is baj, hisz gyerekkorban a rajongás fejlődés-lélektanilag teljesen helyénvaló. Minden mama tudja, hogy kevesebb jó érzés van annál, mint amikor a kisgyerek őszinte rajongással fejezi ki ragaszkodását. A kicsi gyerek az édesanyjáért rajong. Életünk kezdetén az anyai gondoskodás szabályozza biológiai és lelki működésünket.

Ha "jól sikerült" a gyerekkor, a lány, a fiú alaposan "feltankol" szeretetből, és belső erőforrásai sok nehézségen átsegítik majd. S ha későbbi életében képes lesz jó emberi kapcsolatokat kialakítani, rendszeresen "újratankolhat" szeretetből. Ezt reméli attól is, ha egy-egy sztárért rajong. S bár ez nem valódi kapcsolat, a rajongás mégis ad valamilyen érzelmi feltöltődést. Tudjuk, hogy rajongás közben konkrét biológiai tünetek jelentkeznek: izgalmi állapot, kipirult arc, csillogó tekintet. Mindez azt jelzi, nagyon mély hatásról van szó. Ebben rejlik a probléma is: amikor ugyanis ilyen mélyen érinti a gyereket valami, akkor a józan ész háttérbe szorul, a világ leegyszerűsödik jókra és rosszakra, és az a jó, aki ugyanazt az idolt követi, mint ő. A rajongás legnagyobb veszélye, hogy kiszolgáltatottá tesz. Még akkor is, ha a gyerek közben mit sem veszít kamaszos magabiztosságából.

A rajongó kamaszok nem mozognak, nem sportolnak, szívesebben töltik a délutánokat a televízió előtt - sorozatokat és egészségtelen ételeket falva. Ők a zene- és filmipar első számú célpontjai. Azok a tinédzser sztárok, akikért rajonganak, többnyire maguk is pénzügyi vállalkozás részesei. Elmúltak már azok az idők, amikor egy zenekar évtizedeken át próbált lepusztult garázsokban, és játszott húsz ember előtt. Ma marketingcégek hozzák össze a fiúzenekarokat, amelyeket az első zenekari próbákkal egy időben már sztárként adnak el.

A rajongásnak természetesen lehetnek előnyei is. Azok a lányok, akik fiúsztárokért rajonganak, sokkal pozitívabban ítélik meg a velük egykorú fiúkat. A pozitív modell, úgy tűnik, átsugárzik az ellenkező nem minden tagjára. Mindez persze magával hordozhat némi naivitást is. A szappanoperák és a sztárok rajongói a saját életüknél színesebb, izgalmasabb tündérmesevilágot képzelnek el, s ezt nevezik valóságnak.

A sztárkultusz tehát nem jó vagy rossz dolog, egyszerűen van. Életkori sajátosság, amiről a gyerekeket nem lehet és nem is kell "lebeszélni". De beszélni lehet róla